Kategória: Mindennapi történetek

  • Visszaállt a régi rendszer

    Tegnap klumpát kerestem. Nem akármilyet. Puhát, kényelmeset, olyat, amiben hosszú órákon keresztül lehet állni, mert ha egész nap a pincében vagyunk, estére fáj a talpam. Sőt, igazából nem is este. Másnap reggel. Az első pár lépés pocsék, aztán begyúrom, bejáratom, és megy tovább az élet. Ahogy régen. És itt valahol meg kellett volna állnom egy…

  • Tegnap este komoly küldetés előtt álltam. A cél egyszerű volt: a Chesapeake Shores kerüljön előrébb a Telekom TV csatornalistájában. A gyakorlatban ez körülbelül olyan nehéznek bizonyult, mintha egy rakoncátlan birkanyájat próbálnék sorba állítani. A tévé nem engedte. A box nem engedte. A menüpontok nem ott voltak, ahol kerestem őket. Én pedig egyre inkább úgy éreztem,…

  • Ma osztás volt. Tizenegy hét után először töltöttem el egy fél napot lent, a pincében. Ugyanott, ahol annyi család megfordul nálunk hónapról hónapra. Reggel még azon gondolkodtam, vajon bírni fogom-e. A lábam hogyan viselkedik majd. Mennyi idő után akarok feljönni.Azt hittem, erről fog szólni a nap. Tévedtem. A családok egymás után érkeztek. És szinte mindenki…

  • Tíz hét Tíz hete történt. Ha valaki akkor azt mondja, hogy egyszer majd azon gondolkodom, akarok-e egyáltalán újra járni, valószínűleg kinevetem. Az első hetekben csak azt számoltam, mikor kelhetek fel. Mikor tehetem le a lábam. Mikor mehetek ki az udvarra. Mikor lehetek újra önmagam. Aztán telt az idő. Lassan megtanultam mindent ülve. Főztem. Mostam. Teregettem.…

  • Vannak napok, amik nem kérnek engedélyt.Csak jönnek, és hoznak magukkal mindent. Lassan két éve ment el Palibácsi. Nem tudom pontosan, hogyan ismertem meg. Józsin keresztül került az életünkbe, de ez már nem is számít. Sokkal fontosabb az, hogy milyen ember volt. A mai világban ritka az ilyen.Tiszta. Egyenes. Ami a szívén, az a száján –…

  • Van, amikor csak köszönni jönnek. Ma megint történt valami apróság. Olyan, amit más talán észre sem vesz, vagy csak legyint rá. Nekem viszont megállt benne egy pillanatra a világ. Kimentem a kerti csaphoz. Telefonnal a kezemben, Józsival beszéltem épp, a szokásos napi mondatok, semmi különös. És akkor jöttek. Egy anyuka. Két kisgyerekkel. Nem siettek. Nem…

  • Tegnap minden a szokásos pörgésben indult. Délelőtt hívtak: megérkezett a Magyarok kenyere lisztadomány, tudunk-e érte menni mondjuk egykor? Mondtam: megoldjuk. Aztán visszahívtak – „jobb lenne most”.Ám legyen.Gyors döntés, gyors szervezés, gyors mozdulatok.Az ilyen helyzetben nincs idő mérlegelni, csak cselekedni. Negyvennégy családot kellett rövid idő alatt összeszedni, köztük sok nagy létszámú, hétfős háztartás. Az ember ilyenkor…

  • Hétfőn jött Niki körmöt építeni. Tudod, az a fajta délután, amikor végre nem nekem kell intézni, számolni, szervezni, csak ülök, és hagyom, hogy valaki más dolgozzon helyettem. Már az is ritkaság. Ahogy a sablont illesztgette, hirtelen elnevettem magam– Te Niki, nézd már, ez az ujjam mintha egy másik irányt venne.Ránéztem, és nem tudtam nem nevetni.…

  • Puli kutya szerelem

    Puli kutya szerelem Van, aki csendet szeret, és van, aki társaságot. Van, aki szabadságot kér, és van, aki közelséget ad. Én addig vagyok egyedül jól, amíg haza nem ér — utána puli üzemmód: követem, ahol jár. Mert nem gyengeség ragaszkodni. Ajándék.

  • Öt év egy várólistán – és közben felnőtt a döntés bennem

    Öt évvel ezelőtt felvettek minket egy intézmény várólistájára. Délelőtti napközit ígért a rendszer, segítséget, egy kis levegőt, egy darab „te is ember vagy még” pillanatot egy anyának, aki nem csak szeret, hanem éjjel-nappal helyt áll. Öt év. Egy gyerek életéből ez egy örökkévalóság.Egy olyan gyerekéből pláne, akinek minden nap tanulás. Minden gesztus, minden mosoly, minden…