Kategória: család
-
Vannak napok, amikor az ember érzi, hogy valami végleg megváltozik.Nem hangosan. Nem drámai zenével a háttérben. Csak egyszerűen… helyére kerül valami. Tegnap egy nagyon közeli családtag életében új fejezet kezdődött.Hosszú, fájdalmas, reménnyel és veszteséggel teli út után végre hazavihették azt a kisfiút, akire annyira vártak. Furcsa kimondani, de vele együtt mintha valami bennem is hazaért…
-
Tíz hét. Ennyit vártam arra, hogy végre ne csak nézzem az életet, hanem újra része legyek. Az első lépés előtt azt hittem, félni fogok. Azt hittem, fájni fog. Azt hittem, bizonytalan leszek. Aztán ráálltam.És nem fájt. Azóta minden nap újabb apró csodákat hoz. Először csak a szoba egyik végéig. Aztán a másikig. Később a teraszig.…
-
Tíz hét Tíz hete történt. Ha valaki akkor azt mondja, hogy egyszer majd azon gondolkodom, akarok-e egyáltalán újra járni, valószínűleg kinevetem. Az első hetekben csak azt számoltam, mikor kelhetek fel. Mikor tehetem le a lábam. Mikor mehetek ki az udvarra. Mikor lehetek újra önmagam. Aztán telt az idő. Lassan megtanultam mindent ülve. Főztem. Mostam. Teregettem.…
-
Eltelt bő két hét a műtét óta, és azóta, hogy újra itthon vagyok. Egyre nehezebben viselem az ágyhoz kötöttséget. Az agyam is kezdi feladni – ennyi semmittevés után már az információkat sem nagyon fogadja be. Amit viszont nap mint nap látok és tapasztalok, az nemcsak meglepett, hanem kimondhatatlanul jó érzéssel tölt el. Józsi. Jön, megy,…
-
Ma van az autizmus világnapja. Sokan ma írnak róla, ma kékbe borul minden, ma hirtelen fontos lesz. Nekem nem ma fontos. Nekem minden nap az. Mert itt van velem. Mert együtt élünk benne. Virág nem „egy autista kislány”.Ő Virág. Aki nevet, aki szeret, aki a maga módján kapcsolódik.Aki néha a saját világába zárkózik, máskor meg…
-
Nem szoktam feküdni.Nem azért, mert nem tudok.Hanem mert nincs rá idő.Mindig van valami.Valaki.Valahol. És akkor egyszer csak…reccs.Nem nagy jelenet.Csak egy fordulás, egy mozdulat… és már a földön voltam. A pincében történt.Onnan vittek a kórházba.És ami ott maradt…az nem csak a lábam volt.Virág.Nem tudott semmit.Nem köszöntem el.Nem mondtam, hogy mi lesz.Nem mondtam, hogy pár napig nem…
-
Van, amikor csak köszönni jönnek. Ma megint történt valami apróság. Olyan, amit más talán észre sem vesz, vagy csak legyint rá. Nekem viszont megállt benne egy pillanatra a világ. Kimentem a kerti csaphoz. Telefonnal a kezemben, Józsival beszéltem épp, a szokásos napi mondatok, semmi különös. És akkor jöttek. Egy anyuka. Két kisgyerekkel. Nem siettek. Nem…
-
A legfurcsább nem a tegnap volt. Hanem a ma. Az, hogy a világ gond nélkül ment tovább, miközben bennem még mindig ott dobolt a kórház zaja. Nem tudom, mikor enged ki az agyam a vészüzemmódból. Meddig fogom minden egyes hangját úgy hallgatni, a rezdüléseivel együtt, mintha nem is egy átlagos nap volna. Csak azt tudom,…
-
December 3. A fogyatékkal élők világnapja.Mások ilyenkor jogokról beszélnek, szabályokról, rendszerekről.Nálam ma más a világnap. Nálam ma Virág van a középpontban.A kislányom, aki a maga kis világában egészen más ritmusban jár, mégis olyan tisztán szeret, ahogy kevesen. És ma megint kimondta azt a nevet:„Csanika papa…” Ő már nincs velünk.De Virágnál nincs „nincs”.Csak az van, aki…
-
Tegnap minden a szokásos pörgésben indult. Délelőtt hívtak: megérkezett a Magyarok kenyere lisztadomány, tudunk-e érte menni mondjuk egykor? Mondtam: megoldjuk. Aztán visszahívtak – „jobb lenne most”.Ám legyen.Gyors döntés, gyors szervezés, gyors mozdulatok.Az ilyen helyzetben nincs idő mérlegelni, csak cselekedni. Negyvennégy családot kellett rövid idő alatt összeszedni, köztük sok nagy létszámú, hétfős háztartás. Az ember ilyenkor…
Tükör és szirmok 