Kategória: család

  • Puli kutya szerelem

    Puli kutya szerelem Van, aki csendet szeret, és van, aki társaságot. Van, aki szabadságot kér, és van, aki közelséget ad. Én addig vagyok egyedül jól, amíg haza nem ér — utána puli üzemmód: követem, ahol jár. Mert nem gyengeség ragaszkodni. Ajándék.

  • Szia Apu! Ma van az a nap, amikor a világ emlékezik.Én pedig minden nap emlékezem. Mondd, Apu… ugye megint az a mackós alkat vagy már?Ugye újra olyan lettél, amilyennek mindig láttalak?Mert nekem te az vagy, és az is maradsz —de még nehéz kitörölni a sovány, beteg arcod,azt a tekintetet, amitől nekem szakad meg a szívem.…

  • Öt év egy várólistán – és közben felnőtt a döntés bennem

    Öt évvel ezelőtt felvettek minket egy intézmény várólistájára. Délelőtti napközit ígért a rendszer, segítséget, egy kis levegőt, egy darab „te is ember vagy még” pillanatot egy anyának, aki nem csak szeret, hanem éjjel-nappal helyt áll. Öt év. Egy gyerek életéből ez egy örökkévalóság.Egy olyan gyerekéből pláne, akinek minden nap tanulás. Minden gesztus, minden mosoly, minden…

  • Amikor a csend is fáj

    A bántalmazás nem mindig hagy kék foltokat. Van, amikor a csend fáj, a szó sebez, a félelem pedig láthatatlanul költözik a mindennapokba. Ne hallgass! A legnagyobb erő néha abban rejlik, hogy mersz segítséget kérni.

  • Október 15. A Falusi Nők Világnapja.Tegnap, mint falusi nő, a munkahelyi tisztújító közgyűlés miatt nem jutottam a blogom közelébe. Pedig ez a nap, ez a téma – engem igazán megérint. Ma már sokan úgy mondják: „falusi”, mintha az valami kevesebb lenne.Mintha a falusi lét nem ugyanannak a világnak a része lenne, csak egy elmaradtabb, porosabb…

  • Tálcák, dobozok, mosolyok – az én munkám

    Tálcák, dobozok, számok – elsőre talán így képzeljük el az élelmiszerosztást. De a valóságban sokkal több ennél: gyermeki mosolyok, apró történetek és pillanatok, amelyek megtanítanak arra, hogy az étel nemcsak táplálék, hanem közösséget és örömöt is ad.

  • Paprika és puszi

    Míg én az almapaprikát daraboltam, Józsi a csilit fűzte száradni. Egy csipkelődő szó, egy csípős pillanat – és a puszi végül édes lett, nem csípős.