Tükör és szirmok

Amikor a műtő felé toltak, én nem a csavaroktól féltem. Nem a műtéttől. Nem is attól, hogy mi lesz hónapok múlva.

A fájdalomtól féltem.

Már akkor azon gondolkodtam, mennyire fog fájni utána. Szinte rettegtem tőle. A fájdalom ugyanis olyan vendég, akit nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni. Ha ott van, ott van.

A műtét utáni éjszakán fel is ébredtem rá. Nem az a falat lekaparom érzés volt, de fájt. Kértem fájdalomcsillapítót. Az utolsót.

Akkor és ott fájt utoljára a lábam.

Már lassan két hete terhelhetem. Az egészben számomra a leghihetetlenebb mégis az, hogy azóta egyszer sem fájt. Nem igazán érdeklik a frontok sem. Néha feszül, néha elfárad, néha emlékeztet rá, hogy még gyógyul, de fájdalommal egyszer sem jelentkezett.

Amit viszont egyre inkább észreveszek, azok a mindennapi dolgok, amelyek lassan visszatérnek az életembe.

Két lábon állva tudok megtörölközni.

Kényelmesen le tudok ülni a WC-re. Igen, ez is egy fontos mérföldkő. 🤣

Le tudok sétálni az utcára. Meg tudok állni beszélgetni a szomszédokkal. Nem csak az ablakból nézem a gyerekeket és a világot.

De a legfontosabb mégis Virág.

Újra teljesen el tudom látni egyedül.

Pelenkázom.

Fürdetem.

Hajat mosok neki.

Ketten vagyunk, anya és lánya, és már nem szorulok segítségre hozzá.

Talán ezt hiányoltam a legjobban.

Sokan kérdezik, hol tartok most.

A válaszom egyszerű:

Nem a fájdalom jött vissza.

Hanem az élet.

Lassan. Apránként. Néha bizonytalan léptekkel, de minden nappal egy kicsit jobban.

Hétfőn lesz tizenkét hete, hogy megállított az élet.

Akkor még elképzelni sem tudtam, hogyan fogok visszatérni.

Ma már tudom.

Lassan. Biztosan. Lépésről lépésre.

Mert Edinát kemény fából faragták.

A szívem szerint már futnék, de a fejemmel igyekszem tartani az orvos által előírt tempót.

Nem azért, mert félek.

Hanem azért, hogy húsz év múlva is stabilan része lehessek a saját életemnek.

Hogy akkor is lesétálhassak az utcára.

Hogy akkor is elláthassam Virágot.

Hogy akkor is ott lehessek azok között, akiket szeretek.

És most először érzem igazán, hogy ez sikerülni fog. ❤️