Hétfőn jött Niki körmöt építeni. Tudod, az a fajta délután, amikor végre nem nekem kell intézni, számolni, szervezni, csak ülök, és hagyom, hogy valaki más dolgozzon helyettem. Már az is ritkaság. Ahogy a sablont illesztgette, hirtelen elnevettem magam– Te Niki, nézd már, ez az ujjam mintha egy másik irányt venne.Ránéztem, és nem tudtam nem nevetni.…