Tükör és szirmok

Amikor azt mondjuk, „élelmiszerosztás”, sokaknak csak számok, tálcák és dobozok jutnak eszébe. Nekem azonban ez sokkal több.

Egy civil szervezet mondhatni mindenese vagyok. Feladataim közé tartozik az Élelmiszerbankkal való kapcsolattartás, az adminisztráció, az adományok fogadása és az osztások megszervezése a családok felé. És emellett – önkéntesként – a saját lakhelyemen élő családoknak én magam adom át a csomagokat.

Ez papíron logisztika és adminisztráció – a valóságban viszont emberség, közösség és nagyon sok mosoly. Az adományok az Élelmiszerbankon keresztül érkeznek, nagy áruházak és cégek jóvoltából. Mi pedig gondoskodunk róla, hogy ezek ne vesszenek kárba, hanem eljussanak azokhoz, akiknek valóban szükségük van rájuk.

Volt, hogy színes salátamixből kaptunk annyit, hogy csak fogtuk a fejünket: „te jó ég, ezt ki fogja hazavinni?” Aztán befutott egy kislány, hátrahagyva a szüleit, és meglátva a salátát felkiáltott: „anya, Döminek is hoztak mentést Edináék!” Dömi a nyúl. És abban a pillanatban az osztás már nem csak élelmiszerről szólt, hanem gyermeki örömről, tanulásról – arról, hogy adni mindig jó. Nem mellesleg, ez a kislány már most tudja: nem pazarolunk, hanem mentünk.

És van benne még valami, ami miatt különösen szeretem: a kapcsolat, ami kialakult a családokkal. Sok anyukával már szinte barátként beszélgetünk. Boldogan keresnek meg osztás nélkül is: „Edina, képzeld, ez történt!”, és ragyognak a boldogságtól. Máskor segítséget kérnek, és én örülök, hogy még többet adhatok. Ez teszi teljessé számomra az egészet.

Ezért döntöttem úgy, hogy elmesélem ezeket a történeteket. Nem listákkal, nem számokkal, hanem emberekkel és pillanatokkal. Mert az én munkám valóban tálcákból és dobozokból áll – de ami igazán számít, az a mosoly, a bizalom és a barátság, ami hozzájuk tartozik.

Ha szeretnél velem együtt látni több ilyen pillanatot, kövess továbbra is – a történetek folytatódnak.