
Míg én az almapaprikát daraboltam és üvegekbe raktam, Józsi a csilipaprikát fűzte fel száradni.
Aztán hoppá – belekerült egy csípős is. Jajj, ég a kezem!
Józsi persze jót nevetett rajtam:
– Így jártál!
Visszakérdeztem:
– Nem gondolod, hogy ez bosszúért kiált?
Ő csak legyintett:
– Ugyan már, nem én darabolom.
Én meg számhoz tettem a paprikát, és odaszúrtam:
– Szeretnél most egy puszit?
Nálunk így néz ki a béke: egy kis csípős paprikában, egy csipkelődő szóváltásban, és egy puszi lehetőségében. ❤️
Na de majd kíváncsi leszek, amikor a felfűzött csilik leszáradnak, és ő darálás közben hányszor akar megfulladni vagy lábad könnybe a szeme!
Mert bizony azt ő fogja csinálni, nem én! 🤣
Nem is kell nekem bosszút állni – a paprika majd elintézi helyettem.
És a csípős puszi helyett végül csak édeset kapott. ❤️🌶️😘
Hozzászólás