Tükör és szirmok

Az élelmiszermentés estéi általában hasonló forgatókönyv szerint zajlanak: kipakolás, listázás, hívások, jönnek a családok, és mindenki hazavisz egy kis segítséget. Tegnap viszont valahogy más volt. Már az első percekben érezni lehetett, hogy ez az este nem csak az ételekről fog szólni.

Amint a kocsit kipakoltuk és hívtuk a családokat, megérkezett egy anyuka a férjével. Kirittyentve, nevetve, mégis valami finom feszültséggel az arcán.
„Csak nem randin voltatok?” – kérdezte valaki mosolyogva.
„Olyasmi” – felelte. – „Szülinapom van.”

Józsi persze azonnal mozdult. Pálinka, sör, bor, pezsgő – minden előkerült a „raktárkészletből”. Az este onnantól már nem élelmiszermentés volt, hanem életmentés. Egy kis csapatnyi ember, akik hirtelen nem segélyt osztottak, hanem örömöt, figyelmet, elfogadást.

Az anyuka az első percek után sírni kezdett. Nem a bánattól, hanem attól, hogy valaki észrevette. Hogy nem a háttérben maradt, hanem középre került – mosolyok és szeretet közé. Azt mondta, ilyenben még soha nem volt része.
Kelet-Magyarországról költöztek ide, három gyerekkel, új életet kezdve. De a munka, az időhiány, a bezártság megtörte kicsit. Tegnap este viszont valami megváltozott benne.
Nemcsak a nevetés és a pezsgőpukkanás adott új reményt.

Mielőtt elindultunk volna a mentésre, kaptam néhány cserepes virágot – elhervadtnak tűntek, de én nem tudtam elmenni mellettük. Egy kis víz, egy kis törődés, és máris kezdtek magukhoz térni.
Az egyik virág végül az ünnepelt anyuka kezébe került. Azt mondta, „mintha az élete lenne benne”. Talán igaza volt. Mert néha tényleg csak ennyi kell – egy kis figyelem, egy második esély, és valami, ami újra életre kel.

Éjfélig tartott a beszélgetés, a nevetés, a pezsgőpukkanások. És ott, a félig kiürült dobozok, a maradék szendvicsek és a fáradt, boldog arcok között valahogy mindannyian megéreztük: ezért érdemes csinálni.

Nem tudtuk előre, de ez az este nemcsak az élelmiszert mentette. Hanem valakit, aki épp kezdte elveszíteni a hitét abban, hogy az emberek még tudnak jót tenni, csak úgy, szívből.

Azt hiszem, bátran mondhatom: ebből barátság fog kialakulni. És ha csak egy picivel is nyugodtabbá tehetem a napjait, rajtam nem fog múlni.