Tényleg nekünk volt jobb, vagy mi rontottuk el a nevelést?
Régi időkben bicikliző gyerek a falusi úton, szembeállítva egy mai gyerekkel, aki okostelefonját nézi.

Sokszor hallani: „Régen mennyivel jobb volt a gyerekeknek.”
Valóban, régen talán kevesebb volt a bűnözés, lassabban éltek az emberek, kevesebb volt a stressz, több volt az odafigyelés. Szülőként bátrabban engedhettük a gyerekeket az utcára, biciklivel körbejárni a falut, vagy egész nap a szomszéd gyerekekkel játszani.

De ha igazán belegondolunk, ma mennyivel tágabb a világ! Szabadon mozoghatunk országok között, megmutathatjuk a gyerekeinknek a múlt emlékeit, elvihetjük őket vidámparkokba, állatkertekbe, szabadidőparkokba. Olyan élmények várják őket, amikről mi gyerekként talán álmodni sem mertünk.

És ott van a technika is: a legelső mosolyuktól kezdve mindent rögzíthetünk. Évtizedek múlva is visszanézhetjük azokat a pillanatokat, amelyek régen legfeljebb halvány emlékfoszlányok maradtak.

A kérdés tehát nem az, hogy jobb volt-e régen, hanem az, hogy mi, szülők hogyan tudunk ma egyensúlyt teremteni: hogy gyermekeink biztonságban legyenek, de közben megélhessék a szabadság élményét is.

És itt jön a mi felelősségünk. A mai kor vívmányai ugyanis nemcsak lehetőséget adnak, hanem veszélyt is rejtenek. A social media rengeteg olyan mintát mutat, amelyet követve a gyerekek könnyen veszélynek tehetik ki magukat. Ez azonban rajtunk múlik. Nézze meg, lássa, ismerje meg – de velünk együtt. Nekünk kell megtanítani nekik az értelmezést, a szabályokat, a különbségtételt.

És van itt még valami, ami mellett nem mehetünk el. Néha úgy tűnik, mintha egyes szülők az óvodától, az iskolától várnák el, hogy mindenre megtanítsák a gyerekeiket – közben pedig egy kisebb fegyelmezésért már a tanárt veszik elő, fenyegetik, számon kérik.

Pedig vannak dolgok, amiket nem a pedagógus, hanem csak mi, szülők tudunk átadni: az értékeket, a szabályok tiszteletét, a viselkedés kereteit. Ha ezt elengedjük, akkor nem a rendszer, hanem mi magunk engedjük ki a kezünkből a gyerekeink jövőjét.

Mert ha nemcsak a szövegértés, hanem a tetteink értelmezése is eltűnik, akkor veszítjük el igazán azt a szabadságot, amiről azt hittük, hogy régen jobb volt.

Posted in

Hozzászólás