Tükör és szirmok

Éket ver a plafon a munka és a kedv közé

Amikor az ember modernizálni akarja a disznóvágást, könnyen belefut abba, hogy a technika nagyobb, mint a ház.
Mi például vettünk egy 30 literes kolbásztöltőt. Elektromos, pedállal hajtott – igazi „csúcskategória”, ahogy a reklám mondaná.
A terv egyszerű volt: egy mozdulat, és a hurka, kolbász, szalámi szinte magától elkészül.

Felraktuk az asztalra, ahogy szállítják, leeresztett állapotban.
Ott állt előttünk a monstrum, uralta a teret. Néztük, néztük, aztán elhangzott a nagy felismerés:

– Ez plafonon túl megy.

A pincében akartuk használni, de ott a belmagasság alig engedi, hogy felegyenesedjünk.
A dugattyút viszont teljesen fel kell húzni – hiszen amíg a nyomófej lent van, nem lehet beletölteni a húst.

Fel is húztuk… és kopp. A mennyezet megállította az álmainkat.

Komoly tanakodás indult:
– Lyukat fúrjunk a plafonba?
– Vagy kivigyük a töltőt a konyhába?

A legmerészebb ötlet is elhangzott:
„ledaráljuk Józsit és beletöltjük” – de végül gyorsan elvetettük, mert nélküle ki hajtaná a traktort? 🤭

És persze Józsi nem sokat tétlenkedett:
már intézkedett is, hogy egy ismerős készítsen a kolbásztöltő alá gurulós állványt.
A súlya ugyanis izmos darab, így legalább könnyebb lesz mozgatni.

Hogy aztán hogyan komponáljuk hozzá az asztalhoz – na, az még kérdéses.

A tanulság?

Nem elég, ha van erő, gép és hús – néha a mennyezet is beleszól a munkába.

De hát falun nincs lehetetlen: az ember fúr, farag, de valahogy mindig megoldja.
Legrosszabb esetben a dugattyú ajtón kívül, a töltőcső ajtón belül –
és a kolbász meg majd megtalálja az utat hozzánk. 🤣