Utolsó nyári nap volt itt nyugaton. Mindenki strandot, fagyit, napernyőt választott volna, én pedig… a függönymosást és az ablakpucolást. Ki kell használni, amikor még lehet szárítani.
Csakhogy szembe velünk két építkezés is zajlik. Az egyik háznál olyan munkások dolgoznak, akiknek a mosolya még véletlenül sem került fel a fizetési listára. Úgy voltam vele: megvárom a fél kilencet, addigra mindig ideérnek. Ha jönnek, legalább nem az utcafronti ablakban kezdem, kisszoknyában ‘fölöttük’ pózolva.”
Most persze nem jöttek. Én meg ott álltam, mint egy lesben lévő titkosügynök a harcra készen. Úgyhogy turbó üzemmódban nekiláttam az utcafronti két szobának, mintha versenyt futnék az ismeretlen brigáddal. Csak épp a versenyzőtársak nem indultak el.
Az ablak ragyog, a függöny tiszta, a munkások meg sehol. És persze mától, keddtől, egész hétre esőt mondanak. Szegény ablakok…
Tükör és szirmok 
Hozzászólás