Közeledik a választás.
Megint ott a kérdés, amit sokan egyre halkabban tesznek fel maguknak:
Na most akkor kire szavazzak?
Nem a jót keressük. Már rég nem. Csak a kevésbé rosszat.
És közben halkan reméljük, hogy legalább ne legyen még rosszabb…
Két kupac – választék vagy kényszer?
Az egyik kupac hangos, arrogáns, cinikus.
A másik szelídebbnek tűnik – de hazug, képmutató, kéz kezet mos.
És mi ott állunk közöttük, mint aki egy étlapról próbál választani, ahol nincs étel, amit jó szívvel megrendelne.
De választani kell. Mert ha nem választunk, az is döntés.
Csak nem a miénk lesz.
Algoritmusok és uszítás
Egyre kevesebb a valódi mondat – és egyre több a manipulált üzenet.
A pártok nem programot írnak, hanem kampánystratégiát.
Nem értékeket képviselnek – hanem gondosan célzott félelemkeltést.
Nem hozzánk beszélnek – csak rólunk.
A statisztikák alapján.
A kattintások nyomán.
Mindenki pontosan tudja, mit kell mondani ahhoz, hogy éppen elég embert megtévesszen.
És mi meg csak ülünk, és azt kérdezzük: de hol van az, aki igazat is mond?
Hol van a tisztesség?
Mi lenne, ha a szavazólapon lenne egy mező:
“Egyikre sem – új, tisztességes embereket kérek.”
De nincs ilyen sor.
Mert a rendszer nem a tisztességről szól, hanem a túlélésről.
Aki bent van, maradni akar.
Aki kívülről jön, be akar kerülni.
És közben mindenki taktikázik, számolgat, pozíciót keres.
És mi, akik csak élni szeretnénk végre… megint csak a két kupac között állunk.
Mit tehetünk mégis?
Először is: őrizd meg önmagad.
Ne hidd el, hogy nincs érték.
Ne add oda a voksod annak, aki lenéz, gúnyolódik, uszít vagy kihasznál.
És ha választasz, ne csak azt nézd, ki ígér kevesebb rosszat –
hanem azt, ki maradt még ember ebben az egészben.
És amíg várjuk a változást…
Ne essünk egymásnak.
Ne utáljuk azt, aki mást gondol.
Ha egy idős ember a Fideszre szavaz, lehet, hogy nem dacol – csak emlékezik. Túl sok rendszert látott már, túl sok pofont kapott.
És lehet, hogy neki ez most épp biztonságot jelent.
Ha valaki vidéken él, attól még nem kevesebb. Nem “vidékizni” kell – hanem érteni, hogy ugyanazt akarjuk:
nyugalmat, békességet, tisztességet.
Csak máshonnan jövünk, máshogy látjuk – de a vágyaink közösek.
Tükör és szirmok 
Hozzászólás