Tükör és szirmok

…avagy miért nem válaszolok a kommentjeidre

Volt egy posztom a napokban.
Nem szántam nagynak. Nem akartam vitát, sem magyarázkodást.
Egyszerűen figyelmeztetni szerettem volna a környékbeli lakókat, hogy egy gyanús autó, egy surranós alak tényleg járt errefelé.

“Nem ellenük, hanem értük.”

És mégis jöttek a kommentek:

– Miért van láncon a kutya?
– Mit visznek el onnan – szemetet? Max.
– Ott lakik egyáltalán valaki?

Szokásos kérdések, szokásos gyanakvás, szokásos szégyentelen ítélkezés.
Ezek az emberek nem kérdeztek. Nem próbáltak megérteni.
Nem tudták a hátteret – de véleményük volt.

Az a bizonyos udvar…

A telken, amit láttál a képen, nem mi élünk, csak mi tartjuk rendben.
Az én párom édesapjának régi háza, ami ma közös néven szerepel a testvérével, mert a hagyatéki eljárás során nem tudtak megegyezni.

“Az öccse azóta sem tett érte semmit – csak néha áthajt az utcán, ellenőrizni.”

Mi viszont:
✅ nyírjuk a füvet
✅ gondozzuk a gyümölcsöst
✅ fizetjük a közüzemi számlákat
✅ és igen, ott van a kutya is – láncon

Nem ketrecben, nem szűk kennelben.
Egy hosszú láncon, amelynek hatótávja nagyobb, mint sok városi udvaré.
A teljes telek kerítése tönkrement. Több száz métert kellene helyreállítani –
egy olyan ingatlanon, ami jogilag nem is a miénk.

A szándék: segíteni

A posztom lényege:
nem az udvar,
nem a kutya,
nem a kerítés volt.

Hanem az, hogy:

– valaki bejött a telekre
– körül se nézve lopni
– észrevettük, így menekülni kényszerült

Nem köszönni. Nem érdeklődni. Hanem lopni.

“Mi pedig tettük, amit ilyenkor lehet:
– rögzítettük a képet
– továbbítottuk a kmb-s felé
– és figyelmeztettük a környéket.”

Önzetlenül. Féltésből. Ismeretlenül is.

A válasz: törlés

Akik a kutyán rugóznak, az udvart szidják, vagy kéretlen véleményt osztanak –
nem méltók a válaszra.

“Nem az a baj, ha valaki nem tud valamit.
Az a baj, ha nem is akarja tudni.”

A tanulság?

🔸 Nem minden látszik a képeken.
🔸 Nem minden tudható kívülről.
🔸 És nem mindenki méltó arra, hogy válaszoljunk neki.

De ha egyszer személyesen kérdeznél,
szívesen válaszolnék.
Mert én ilyen vagyok.
És ez nem változik –
sem lánc, sem kerítés, sem kommentek miatt.