Siettem. Mint mindig, ha jót akarok. Mert ez most nem rólam szólt. Ez az én napom volt, mégis valahogy sokkal inkább róluk. Anyuról. Apuról. Nem írtam listát, nem tartottam beszédet. Csak egy szál rózsát vettem. Egyetlen szálat – olyat, amit úgy képzeltem, anyu el tud fogadni. Mert anyu nem a harsány dolgokat szereti. A csendes…

Közeledik a választás.Megint ott a kérdés, amit sokan egyre halkabban tesznek fel maguknak:Na most akkor kire szavazzak?Nem a jót keressük. Már rég nem. Csak a kevésbé rosszat.És közben halkan reméljük, hogy legalább ne legyen még rosszabb… Két kupac – választék vagy kényszer? Az egyik kupac hangos, arrogáns, cinikus.A másik szelídebbnek tűnik – de hazug, képmutató,…

Úgy tűnik, mintha új reménysugár érkezett volna a politikai palettára.Egy új arc, friss lendület, más ritmus.De ha jobban figyelünk, ismerős a dallam – vagy inkább: ugyanaz a régi nóta, csak új hangszerelésben.Magyar Péter új szereplőként lép színre, de a hang, amit hoz… ismerős. Nagyon is. Az első sorok tapsolása Nem a páholyból nézte a rendszert…

Ma mindenki zajról beszél. Hogy zúg az EU, mozog a politika, szétesik, újrarendeződik. És miközben egyre hangosabb a világ, valahogy mégis egyre kevesebb az, ami valóban szól valakihez. Nem harsány, nem számító – hanem valódi. A Patrióták Európája frakció megalakulásával új dallamot ígértek. Egy másik hangot. Egy olyat, ami nem akar mindenkinek megfelelni. Ami nem…

Van az a pillanat, amikor az ember nem tud már tapsolni – még akkor sem, ha régen ugyanannak a dallamnak örült.Amikor Ursula von der Leyen második ciklusához bizalmat szavazott az Európai Parlament baloldali és liberális többsége, valami végérvényesen elcsendesedett bennem. Nem politikai hovatartozás miatt – hanem mert elvekről, tisztességről, következetességről van szó.És ezek valahol elvesztek azon a szavazáson.…

Volt egy posztom a napokban.Nem szántam nagynak. Nem akartam vitát, sem magyarázkodást.Egyszerűen figyelmeztetni szerettem volna a környékbeli lakókat, hogy egy gyanús autó, egy surranós alak tényleg járt errefelé. És mégis jöttek a kommentek: Szokásos kérdések, szokásos gyanakvás, szokásos szégyentelen ítélkezés.Ezek az emberek nem kérdeztek. Nem próbáltak megérteni.Nem tudták a hátteret – de véleményük volt. Az a bizonyos udvar… A telken,…

Vannak pillanatok, amiket nem lehet vitatni.Nem lehet számokkal, politikával, gúnnyal elvenni.Mert egy kéz, ami integet, félig még egy kapszulában – az több, mint bármilyen statisztika.Az egy üzenet. Egy magyar üzenet. Nekünk. Bennünk. Kapu Tibor hazatért.És közben ott volt. Fent. A világűrben.Újra magyar szó hangzott el az űrállomáson, magyar zászló lebegett súlytalanságban, és magyar kéz dolgozott,…

Szombat este volt. Más ilyenkor már leül a kertbe egy fröccsel. Mi?Mi elmentünk faanyagot menteni. A régi telkünkhöz indultunk – még nagymama háza állt ott, de tavasszal lebontottuk. Az építőanyagokat már rég elvittük, csak az ólakból maradt némi fa.Párom traktorral indult, mögötte a ketreccel, benne a bontott deszkák.Én az autóval követtem. A falu elején kezdtünk…

Büszkeség – egy másik oldalról nézveNem vagyok része a felvonulásnak. Nem hordok szivárványos zászlót. De anya vagyok, és hiszek abban, hogy minden ember megérdemli az elfogadást – akkor is, ha nem mindenki érti őt. Ezért írtam ezt a blogbejegyzést a Pride másik oldaláról.  Az elmúlt hetek történései után már nem tudok szó nélkül elmenni amellett, ami körülöttünk zajlik.…

62 látogató. 104 megtekintés.Talán másnak ez csak egy adat. Egy aprócska szám a digitális világban.Nekem viszont bizonyosság: valaki meghallott engem. Ez a blog nem kampány. Nem termék. Nem önfényezés.Ez egy tükör, amit ki mertem tenni az ablakba, abban bízva, hogy egyszer majd valaki belenéz, és felismeri benne önmagát is. Azért kezdtem el írni, mert hiszek…