Esti fürdés, késő este volt már, kicsit megcsúsztunk az itthoni teendők miatt. Virág a fürdőkádban egyszer csak megszólalt:
– Anyáka, elköltözök Hajnikához.
Hirtelen azt sem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. (Virág halmozottan sérült, autista.) Elképzelésem sem volt arról, honnan jött ez a kijelentés.
– Tényleg? És mégis miért akarsz Hajnikához költözni?
– Bulizunk – vágta rá komolyan, miközben az udvarról éppen behallatszott Hajni kerti partijának hangja. Így már persze mindent értettem: ez csak a buli kedvéért elhangzott kijelentés volt.
Eltelt pár hét, amikor egy délután újra előállt az ötlettel: ő bizony elköltözik B. Katihoz, aki a munkatársam. Ennek az okát a mai napig nem tudtam megfejteni. Szerintem ez örökre titok marad.
És ma este, fürdés közben ismét közölte velem a drága kicsi lányom, hogy elköltözik. A hova kérdésemre egyszerű és laza választ kaptam:
– A szép mamácskához.
Tudom, hogy szereti az anyukámat, de kíváncsi voltam, miért pont oda költözne. A válasza frappáns volt:
– Aludni.
Olyan jót nevettem rajta, majd végiggondoltam az ötletét. „Elviszlek szívesen, töpörtyűm, de ott is maradnál mondjuk három napot?”
– Igen, anyáka. – jött a magabiztos válasz.
Ám az igazsághoz hozzá tartozik, hogy amikor átmegyünk anyuhoz, Virág ki sem száll az autóból. Csak ül és vár. Ha kijön anya, onnantól boldogan babázik vele, beszélget, de a házba be nem megy.
Kár, hogy este kilenckor találta ki ezt a költözést… így még csak poénból sem tudom kipróbálni, mit szólna hozzá, ha tényleg vinném a szép mamácskához. 💕
Tükör és szirmok 
Hozzászólás