Józsi, a baba és a barnára festett kerítés meséje

A felújított barna kerítés előtt egy mesebeli baba őrzi a bejáratot.

A legtöbben azt gondolják, hogy egy kerítés csak kerítés. Építed, javítod, fested – és kész.
Én is így gondoltam… egészen addig, amíg bele nem futottam abba, hogy nem mindegy, hogyan állítja fel az ember a határt a telke körül.

Kiderült, hogy a kerítésnek is van szabályzata. Áttört vagy nem áttört? Hány centi magas lehet? Milyen szín illik az utcaképbe?
És én ott álltam, két régi oszlop és néhány deszka felett, a saját józan paraszti eszemmel, és egyszer csak megvilágosodtam: én bizony nem vagyok mindentudó.

Heteken keresztül robotolt vele Józsi.
Ő is tud annyit, mint egy szaki – csak éppen olcsóbban. Vagyis, olcsóbban… mondjuk inkább úgy: a munkadíjat megspóroltuk, de az anyag így is komoly összeg lett a végére.
Minden nap hallgattam a flex zúgását, a kalapács koppanását, és közben egyre biztosabb lettem benne: nem kell nekünk idegen kéz, megoldjuk mi magunk.
És tényleg: a végeredmény olyan lett, mintha mestert hívtunk volna. Csak épp mi ketten tudjuk, mennyi ideg, idő és izom van benne.

Felújítottuk a régi kerítést. Ugyanoda, ugyanazzal a formával, csak stabilabbra, szebbre. Pici emelés, pici festés – a beton szürkéből barna lett.
Papíron talán bejelenteni kellett volna. Gyakorlatban? Ott áll a barna kerítés, ahogy kell, és a világ nem dőlt össze.

Csinálhattunk volna mi is divatos kerítést, a mai korban felkapottat, ami már nem fért volna bele egy millióba.
De mi maradtunk a réginél. Inkább veszek Virágnak több babát, mint hogy flancoljak a külcsínnel.

Ez az egész történet inkább figyelmeztetés nekem is:
hogy néha túl komolyan vesszük a szabályokat, néha meg nem eléggé.
És hogy bármennyire is igyekszem, nem tudhatok mindent.
De talán nem is kell. Elég, ha van józan eszem, egy kis humorom, és egy barnára festett kerítésem, ami mögött jól érzem magam.

És ha mindez megvan, már csak annyi a dolgom, hogy leüljek a kertben,
nézzem, ahogy a kerítés áll, Józsi végre pihen, Virág a babáit sorakoztatja,
én pedig mosolyogva konstatálom: ennél nagyobb luxusra nincs is szükség. 🌸

Posted in

Hozzászólás