Ma mindenki zajról beszél. Hogy zúg az EU, mozog a politika, szétesik, újrarendeződik. És miközben egyre hangosabb a világ, valahogy mégis egyre kevesebb az, ami valóban szól valakihez. Nem harsány, nem számító – hanem valódi.
A Patrióták Európája frakció megalakulásával új dallamot ígértek. Egy másik hangot. Egy olyat, ami nem akar mindenkinek megfelelni. Ami nem fentről beszél le, hanem lentről építkezik. Legalábbis ezt mondják.
De vajon igaz ez?
Egy frakció, három világ
Ez a frakció nem egy nemzet. Nem egy párt. Inkább egy közös kiáltás azok részéről, akik szerint az Európai Unió túlnőtt önmagán – és már nem szolgál, csak irányít.
Itt van Orbán Viktor, aki hazai pályán régóta játssza a szuverenista szólamot, de Brüsszelben eddig ügyesen táncolt a pénz és elv közti mezsgyén. Meloni erős, okos nő, de nem titkolja: neki is számít a hatalom ára. És ott van Andre Ventura is, aki Portugália néma többségét próbálja megszólítani, miközben a médiagépezet meg sem hallja.
Három vezető. Három cél. És egyetlen kérdés: ez a közös zászló, vagy csak közös ellenség?
Orbán hangja – más szájából?
Az új frakció színpadra lépését sokan Orbán győzelmének értelmezik – még akkor is, ha a mikrofont épp nem ő tartja. A háttérből mégis az ő hangja rezeg, a mondatai visszhangzanak a szuverenitásról, a családról, a határokról.
Ma mindenki az új jobbon Orbán hangjára kapja fel a fejét, és talán nem is véletlenül. Mert bár nem ő mondja ki minden szót, a ritmus az övé maradt.
Mit hozhat ez nekünk?
Magyar szemmel nézve sok a kérdőjel. Az új frakció ereje lehetőséget jelent – ha valóban a nemzeti érdekek kerülnek előtérbe, nem pedig politikai túlélő-show indul. De ne legyünk naivak. Az EU nem fog csendben nézni, ha az új hang valóban elér a polgárok füléhez.
És mi, magyarok, mit akarunk hallani? Azt, amit már megszoktunk, vagy valami újat, amiben nem a pártok, hanem az emberek vannak a középpontban?
Zaj vagy zene?
Még nem tudjuk, hogy amit most hallunk, az csak egy újabb kampányriffsor, vagy valódi, másféle politika kezdete. Mert a zaj sok minden lehet – de ha nem lesz belőle dallam, csak zúgás marad.
És az ember, amikor csend után valami mást remél, nem akar több zúgást. Csendre vágyik. Vagy legalább egy olyan hangra, ami őszinte.
Tükör és szirmok 
Hozzászólás