Amikor egy cica nemcsak a házba, hanem a szívbe is beköltözik.
Talán 2021 nyarán történt, nem sokkal a születésnapom előtt.
Addig soha életemben nem közeledtem a macskákhoz – messziről kerültem őket, sőt, kifejezetten viszolyogtam tőlük.
Aztán jött egy nyár, ami mindent megváltoztatott.
Az első találkozás
Egy baráti házaspár egyhetes táborozásra indult, és engem kértek meg, hogy nézzek rá a portájukra, főleg a vemhes cicájukra.
Minden elő volt készítve a kicsik érkezéséhez, nekem csak ellenőrizni kellett volna, hogy minden rendben van.
Anya cica persze ott ellett, ahol épp nem kellett volna.
Egyik délután már ott voltak a kiscicák, és nekem kellett őket áthelyeznem.
Először vonakodtam, de végül megtettem. Ez volt az a pillanat, amikor valami bennem átfordult.
Egy döntés, ami megváltoztatott
A tábor után a barátnőm megkérdezte:
“Nem szeretnél egy kiscicát örökbe fogadni?”
Addigra már tudtam a választ: igen.
Így került hozzám Sima – egy különleges, két különböző színű szemű kandúr.
Virág őrzője
Sima nem csak egy macska volt.
Ő Virág őrzője lett.
Mindig a közelében volt: mellette aludt, figyelte, kísérte.
Együtt fürödtek, játszottak, és a mindennapok tele voltak nevetéssel és dorombolással.
Néha persze bezárva maradt valahol – fészerben, kamrában – de mindig türelmesen várt, amíg megtaláltuk.
A széllel lépett kandúr
2024 őszén egy nap nem jött haza.
Nem találtuk sehol.
Talán vándorútra ment, talán máshol talált otthonra.
De a szívemben mindig itt marad – a széllel lépett kandúrként, aki megtanította nekem:
Az állatok nemcsak helyet foglalnak az életünkben, hanem részei lesznek a lelkünknek is.
Tükör és szirmok 
Hozzászólás