Tükör és szirmok

Úgy tűnik, mintha új reménysugár érkezett volna a politikai palettára.
Egy új arc, friss lendület, más ritmus.
De ha jobban figyelünk, ismerős a dallam – vagy inkább: ugyanaz a régi nóta, csak új hangszerelésben.
Magyar Péter új szereplőként lép színre, de a hang, amit hoz… ismerős. Nagyon is.

Az első sorok tapsolása

Nem a páholyból nézte a rendszert – benne volt.
Nem egyszer, nem véletlenül. Miniszterelnöki biztosként a hatalom közepén állt, ahol minden mozdulat számít.
Nem tiltakozott. Nem kérdezett. Tapsolt.
Ott volt, amikor döntöttek. Aláírt, egyetértett, jelen volt.
Ami ma baj – az akkor rendben volt. Ami ma felháborító – az akkor simán elment.

És most, hirtelen, megvilágosodott?
Mi történt?
Miért pont most?
Miért nem akkor állt fel, amikor hatása is volt?
Miért nem akkor szólt, amikor nem csak követhette, de formálhatta is a történetet?

Régi mondatok, új arccal

Azt mondják, más. Azt mondják, végre valaki, aki megmondja.
De amit mond… nos, az nagyon is ismerős.
Szó szerint is visszaköszönnek Orbán Viktor régi fordulatai:

– “Nem hátrálunk meg.”
– “Mi vagyunk a többség.”
– “Elég volt.”
– “A nép majd megmondja.”

Ezek nem új gondolatok.
Ezek a politikai hazai slágerek refrénjei – csak most más előadóval.
És ugyanazok a sallangok is visszacsengenek:
Ellenségkép-gyártás. Hangzatos szólamok. Cinikus félmondatok.
Csak most már TikTokon, Instán, vagányabb szűrővel.

De a hangnem ugyanaz: fentről beszél, nem melléd áll.
Leural, nem kérdez. Megmond, nem egyeztet.
A régi politikai kultúra új, “divatosabb” ruhában.

Fordulat vagy csak egy visszhang?

Sokan várjuk a fordulatot.
De nem biztos, hogy aki hangos, az újat is hoz.
Mögötte egyelőre nincs világos program, nincs érdemi csapat, nincsenek konkrét válaszok.
A “nekiállunk, rendet teszünk” típusú vagdalkozás már ismerős – tudjuk, hova vezetett.

Az elszámoltatás a vesszőparipája.
De vajon magát is elszámoltatja majd?
Vagy ez is csak másokra vonatkozik?
Mert úgy könnyű szigorúnak lenni, ha a tükörre nem vonatkozik a szabály.

Fordulat?
Vagy csak egy újabb kör a körhintán, ami ugyanoda visz vissza?

Nem hangerő kell – hanem tisztesség

Az ország nem új reklámarcra vágyik – hanem tisztességre, átláthatóságra, párbeszédre.
Aki sokáig néma volt, annak előbb a múltját kell tisztáznia – nem csak a jövőjét ígérgetnie.
Mert nem az a fontos, hogy “valaki végre jól beszéljen”.

Hanem az, hogy valaki végre másképp éljen és másképp cselekedjen.