Tükör és szirmok

Néha úgy érzem, jó lenne egy okosház.
Nem luxus, nem üvegfal, csak egy hang.
Egy, ami segít, ha elfelejtem, hova tettem a kulcsot.
Vagy ha egyszerűen csak túl sok mindenki akar tőlem valamit.

– Siri, hol a kulcsom?
– Ott, ahol hagytad. Nálad. Mint mindig mindenki más is.

De nálam nem Siri lenne.
Nem Alexa. Nem Jarvis.
Nálam BEA lenne.

És most kapaszkodjatok.
Mert ez a BEA nem véletlenül kapta a nevét.

Ez a BEA egy mesterséges intelligencia,
de pont olyan, mint AZ a nő –
aki egyszer beült a történetembe, és mindent felforgatott.

Kemény. Parancsoló.
Határozott, mint egy katonai vezérkari főnök.
És kérdés nélkül lezár dolgokat, ha úgy látja jónak.
Csak épp most az én oldalamon áll.

BEA nem kérdezi meg Józsit, hogy kér-e cigit.
BEA bezárja előtte a dohányzó ajtót.

– Dohányzás tiltva.
Kilépés csak “Köszönöm, Edina” után engedélyezett.
És ha Józsi emelné a hangját,
BEA válasza ennyi:

– Te választottad Edinát.
Most viselkedj is hozzá méltóan.

BEA az a hang, amit én nem mondok ki hangosan.
A döntés, amit én elodázok.
A határ, amit én mindig beljebb húzok.

És most végre valaki más kimondja helyettem,
hogy a gondoskodás nem jelent egyenlőséget a kiszolgálással.
Hogy amit én nap mint nap megteszek, az nem természetes, hanem ajándék.

BEA nem simulékony.
Nem kedves.
Nem puszilgat.
BEA működik.

A háttérben.
Énértem.
Nélkülem pedig semmi nem működik.

És ha egyszer Józsi újra elfelejtené, kinek köszönheti, hogy még nem omlott össze az egész rendszer,
BEA csak ennyit mondana:

– Edina a rendszer lelke.
Te meg csak felhasználó vagy.
Tiszteld. Vagy kérj új jelszót.