Egy fakanál, egy e-mail és a havi adatforgalom 90% — elmondom, miért költöztem át a blogommal, hogyan lesznek elérhetők a régi bejegyzések, és mi marad privát a zárt csoportban.
Sziasztok! 💌
Ma ebéd főzés közben jött az e-mail: „az oldalad a havi adatforgalom 90%-át használta fel.”
Ott álltam a fakanállal a kezemben — először nevettem, aztán megnéztem, mennyit írtam szeptemberben. Nem sokat. Volt rá oka, hogy egy ideig csendesebb voltam. Mostanra lassan visszarázódom a mindennapokhoz, és újra megjött a lendület — de ha minden nap írnék, egy bő hét alatt kifutnék a lehetőségből.
Ez az a pont volt, amikor azt gondoltam: nem jó így.
Egy napló akkor él, ha szabadon jöhetnek belőle a történetek. Nem akarok méricskélni: hány képet tehetek fel, vagy hány sort írhatok még. Nem szeretném, hogy egyszer csak azt írják: „elég volt, most csend!” — és a bejegyzéseim hetekre elérhetetlenné váljanak.
Szóval költöztem. Új helyre, ahol szabadabban írhatok; nincs az a szűk korlát. Itt folytatom tovább — néha röviden, néha hosszabban, néha képekkel, néha csak egy pár gondolattal. A hangom ugyanaz: anyáka a tükrök mögül, csak most tágasabb a tér.
A régi bejegyzéseket időrendben áthozom — hogy minden, ami fontos volt, egy helyen maradjon. Nem egyszerre, lassan, ahogy az időm engedi.
Idővel talán lesz nyilvános Facebook-oldal és saját domain is. A zárt csoportom, ahol privát tartalmakat osztok, természetesen megmarad — csak nektek. 💌
Köszönöm, hogy velem tartotok. Ha szeretnétek, kövessetek, osszátok, vagy csak néha benéztek — én itt leszek, és írok. 🌸
— Edina
Tükör és szirmok 
Hozzászólás