Tükör és szirmok

Csak pár perc telt el azóta, hogy felmentünk a garázsból.
A kulcs még a kezemben volt, a lépteink visszhangja alig halkult el… és valaki már ott járt, ahol nem kellett volna.

Nem vittek el mindent.
Csak azt, amiért vissza kellett jönniük. Pont azt a rekeszt.
És ami a legijesztőbb: tudták, mikor nem vagyunk ott.

Három nappal korábban már jártak itt. Akkor még nappal, és mi észrevettük, mielőtt végezhettek volna. Meglettek zavarva.
Naivan azt hittük, hogy elriasztotta őket a lebukás veszélye.
Most már tudjuk: csak időt vettek maguknak, hogy pontosan megtervezzék, mikor térjenek vissza.

A felismerés hidegen vágott belénk.
Nem csak az elveszett tárgy fájt, hanem az érzés: valaki belépett a terünkbe, belenyúlt az életünkbe.

Ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttük: a biztonságunkat nem bízzuk többé a véletlenre.
Kamerák kerültek a ház minden oldalára.
Mozgásérzékelős reflektorok fogják pásztázni az udvart.
Nem azért, mert élünk a félelemben – hanem mert nem hagyjuk, hogy mások uralják a nyugalmunkat.

A betörők talán sosem gondolnak bele: amit elvisznek, az nem csak tárgy.
Az a mi munkánk, a mi időnk, a mi emlékünk – és a biztonság érzése, amihez mindenkinek joga van.

Figyelmeztetés és közösségi üzenet

Ha egyszer már jártak nálad, ne hidd, hogy nem jönnek vissza.
Ne gondold, hogy a csend az udvaron vagy a falu végén mindig a biztonság jele.

Figyeljünk egymásra.
Kérdezzünk rá, ha idegenek nézelődnek.
Kapcsoljunk lámpát, nézzünk ki az ablakon, álljunk szóba a szomszéddal.
A biztonság nem magánügy – ez a mi közös felelősségünk.